Mindenki másra emlékszik vissza: a kellemetlen orvosi vizsgálattól az egészen kellemes szexuális érintkezésig. Hogy mindez mese, fantázia vagy valóság, arról eltérő vélemények keringenek, viszont akad bizonyíték is, az eltérítettek fiziológiai rendellenességei, amik korábban orvosi leletekkel bizonyíthatóan nem fordultak elő.

Elsődleges a nyctalopia, azaz a farkasvakság, ami az A vitamin hiányának köszönhető. Derrel Sims tanulmányában 250 eltérítettet vizsgált, s az alanyok ötven százaléka szenvedett farkasvakságban, ez a nőknél kilencven százalék volt! A sóhiány is jellemző volt rájuk, mivel minden ételt jócskán meg kellett sózniuk, hogy érezzék az ízét. A többször is eltérített nők képtelenek éjszaka autót vezetni, vagy legalábbis nagyon hosszú ideig tart, amíg szemük alkalmazkodik a sötétséghez. A férfiak esetében hasonló a helyzet, ám sokan közülük tagadják, hogy nem látnak rendesen a sötétben és gyakran balesetet okoznak.

A bajon A vitamin bevétele segíthet. Ezt a vitamint a máj tárolja, ha kevés van belőle, a szervezet kimerül, tüdő- és látási problémák lépnek fel, amik légzési nehézségeket vakságot, esetleg halált okozhatnak. De hová tűnik az egészséges szervezetből az A vitamin? Alapos kutatások kiderítették, hogy a beültetett implantátum felelős a hiányáért. Egy Jane nevű hölgy naponta 5000 egységnyi A vitamint kénytelen szedni, ezenkívül karotinban gazdag sárgarépát, brokkolit és más zöldséget fogyaszt. Mája rendesen működik, ám mégis muszáj pótolnia az A vitamint. És ráadásul farkasvakságban is szenved.

Ebből az következik, hogy az implantátum valahogy deaktiválja a szervezetben lévő A vitamint. Több, eltávolított implantátum ultraibolya fényben történt vizsgálata kiderítette, hogy azok zöld fényben fluoreszkálnak, ugyanúgy, ahogy az A vitamin. Ebből az következik, hogy egy egyszerű mechanizmus felelős az adott vitamin hiányáért, tehát valahogy gátolja annak normális működését. Eszerint a feltételezés szerint az eltérítettek éjszakai látását valahogy korlátozni kell, de ennek oka egyelőre homályban marad. Talán arról van szó, hogy ne lássák meg az éjszakai égen feltűnő, számukra már ismerős idegen objektumokat? Netán az éjszakai látogatók védekeznek ily módon a felismerés ellen? Ez még a későbbi kutatások tárgyát képezi.

A vesénkbe látnak

Az eltérítettek egy része fáradsággal küszködik, gyaníthatóan valamilyen fertőzés miatt, allergiás reakciók lépnek fel náluk, s mindezt a mellékvesekéreg hormonjainak köszönhető. Pontosabban annak, hogy azok nem működnek rendesen, s ez szintén az implantátumnak köszönhető. A testi gyengeség előidézésének oka szintén kérdéses. Ha a beültetett idegen eszköz fiziológiai változásokat idéz elő, akkor érthető a többszöri eltérítés, mivel ilyenkor egyfajta kísérletről lehet szó. Ennek során vizsgálják az emberi szervezet reakcióit, bár az kétséges, hogy mit akarnak tanulmányozni egy kimerült emberen.

Nem szabad megfeledkeznünk a sóveszteségről sem, amit a láz miatt bekövetkezett fokozott izzadás okoz. Számos eltérített be szokott lázasodni az esemény után, bár semmiféle betegség nem tapasztalható nála. A verejtékezés és a fokozott vizeletürítés miatti sóhiány veszélyes lehet, de ezt természetes úton lehet pótolni. Ilyenkor még azok is agyonsózzák az ételt, akik egyébként nem kedvelik a sós ízt. Meglepő módon ez a jelenség állatoknál is tapasztalható. Gyakran előfordul a farmokon, hogy UFO-észlelés után a lovak, a tehenek vagy a birkák feltűnően keresik a sótartalmú ásványokat.

Egy Brad nevű 35 éves férfi, akit szintén többször eltérítettek, meglepetten tapasztalta, hogy szag- és ízérzéke fokozódott. Ez nagyon zavarta, de az orvosok nem tudtak semmit tenni ellene. Egy későbbi eltérítés során tudatta ezt az idegenekkel, akik valamilyen tapaszt adtak neki, ami néhány hét elteltével visszaállította az érzékszervek normális működését. Tehát nem is annyira gonoszak a földönkívüliek. Igaz, ha a nemi hormonokról van szó, gyakran figyelmetlennek tűnnek. Egy 57 éves nő, Sue személyesen számolt be tapasztalatairól Darrel Simsnek. Eszerint az eltérítése után olyasmit tapasztalt, mint a menopauza kezdetén: hőhullámok gyötörték és álmatlanságban is szenvedett. Általános egészségi állapota egyébként jó volt, vitaminokat szedett, majd nőgyógyásza felírt neki naponta 2 milligramm női hormont, amit hónapokon át injekció formájában kapott meg. Egy fél év kellett hozzá, amíg a tünetek megszűntek, és Sue most már tart attól, hogy esetleg megint elviszik.

Utóhatások

Az eltérítettek személyes tapasztalatai és az orvosi vizsgálatok nyomán levonhatjuk azt a következtetést, hogy az események utóhatásai kiküszöbölhetők. Ez persze nem jelenti azt, hogy vitaminok szedésével és sárgarépa rágcsálásával megszüntethetjük azokat a tüneteket, amik gyakorta megjelennek az implantátumok hatásaként. A követendő taktika tehát a következő.

1. Ha valakit elvisznek az idegenek, utána alapos orvosi vizsgálatot kell végeztetnie, különös tekintettel a röntgenre. Az ugyanis kimutatja a beültetett idegen anyag jelenlétét, s így van lehetőség a sebészi eltávolításra. Itt igen komoly az orvosok felelőssége, mivel előfordul, hogy inkább pszichiáterhez küldik a pácienst, aki makacsul állítja, hogy a testében valamilyen földönkívüli eredetű apróság található. Ám ha a sebész mégis hajlandó a műtétre, az eredmény meglepő lehet.

2. Érdemes nagyon ügyelni az eltávolított implantátumra, aminek későbbi analizálása fontos a szakemberek számára. Összetételéből, esetleges mikroszerkezetéből következtetéseket vonhatunk le az idegen technológiákat illetően, amik segítségével a földi gyógyászat eredményei is befolyásolhatók.

3. Bár az eltérítettek többnyire nem hajlamosak arra, hogy történetükkel a nyilvánosság elé lépjenek, mégis fontos az esetek nyomon követése, mivel maguk az implantátumok konkrét bizonyítékul szolgálhatnak az idegenek jelenlétére.

4. Az az elmélet, miszerint egyáltalán nem földönkívüliekről van szó, hanem titkos és fekete kormánykísérletek folynak, kissé riasztónak tűnik, de kétségtelenül reális. Ha csak azokra az esetekre gondolunk, amik akár az amerikai hadseregből, akár a NATO-ból szivárogtak ki, már van okunk a gyanakvásra. Erre csak egy példa a gyengített uránt tartalmazó lőszerek kérdése, amik leukémiát okoznak, bár ezt minden illetékes vadul tagadja De az is igaz, hogy a koszovói békefenntartó erő, a KFOR amerikai kontingensének szóvivője nemrégen elismerte, hogy az M1A1 Abrams harckocsik páncélzatában és a harckocsi-elhárító lövedékekben ma is gyengített uránt használnak. Az ún. légiósbetegség forrása például az Öbölháborúban kereshető, s ezt a brit védelmi minisztérium tíz éve tudja, az illetékesek tisztában voltak az egészségügyi kockázatokkal, de nem vették a fáradságot, hogy erről informálják az érintetteket. És még hány olyan kísérlet létezik, amiről még a legfelső katonai vezetésnek sincs tudomása, csupán azok ismerik, akik valamiféle árnyékkormány megbízásából tevékenykednek. De ez már szinte paranoiának tűnhet. Nem kellenek ahhoz idegenek, hogy az emberek teljesen ki legyenek szolgáltatva valamiféle hatalomnak, amely ismeretlen, távoli célok érdekében manipulálja a nyilvánosságot.

Az idegenek reakciója

Az eltérítések száma az utóbbi években stagnál. Nem több és nem kevesebb embert visznek el, mint a korábbi időkben. A velünk való kísérletezés azonban zajlik, de a be nem avatkozás kozmikus törvénye szerint – legalábbis ebben reménykedünk. Ha az idegenek valóban kapcsolatfelvételre törekszenek, nem ronthatnak ajtóstól a házba. Hiszen ki állna szóba olyan lényekkel, akik erőszakkkal elvisznek embereket és komoly egészségi károsodást okoznak nekik? De lehet, hogy a földönkívüliek már túlságosan jól ismerik az emberiséget, és tisztában vannak vele, hogy egy pár áldozat bolygóméretben nem számít? Egy fejlett kozmikus civilizáció azonban nem lehet ilyen etikátlan. Ne magunkból induljunk ki, hiszen mi még alig léptünk ki a kozmoszba és a máshol élő intelligens lények szerencséjére eddig nem futottunk össze velük. A gátlástalan hatalomvágy és a minden erkölcsöt nélkülöző tudományos mohóság nem lehet azok sajátja, akik fejlett társadalomban élnek, olyan civilizációt képviselnek, amely szabadon közlekedik az űrben, akár a féreglyukakon át, és már nem szenved a kozmikus magánytól. Attól, ami a harmadik évezred küszöbén már nem látszik annyira érdekelni az emberiséget. Legalábbis nagy százalékát. Manapság hajlamosak vagyunk a földönkívüliek nyakába varrni mindazt, amire nem látjuk a megoldást. (Forrás: Színes UFO)