Annyit sírtam egymagam, csak a csend ölelt,
a boldogság pihent, az élet bölcsen hallgatott,
nem volt hívó jel, ezt nem felejtem el,
a hold elárvult arca fény lett, mellettem nem volt senki sem

De,

REF1:

most hogy itt vagy ujra érzem élni jó
érdemes volt várni rád, csak szerelem kellett semmi más

REF2:

Béby, béby évek óta várok rád
most rám talált a boldogság
mondd, hogy mindig így lesz már
nekem szerelem kell és semmi más

Még e föld az otthonunk, néha szívünk fáj
Egy melegebb tájra vár,
képzeletben messze szállunk, a boldogság után,
ha napba nézel elvakíthat, hát maradj még velem

Mert, REF1;

REF2;

REF2;

REF2;

REF2;