Elkaptam az ütemet,
Pedig a tévé majdnem leesett.
Ez az egy, (két, há,) csak kalapált a plafonon át.

Engedtem a szívemet,
Hogy dörömböljön vele keveset.
Ez a zaj (nem baj,) fut a zene már a ház falán.

És szól az utca, meg a kerület,
Dalol a fülekben az üzenet.
Ráhangol ország, város, fiú, lány.
Hidd el, hogy neked is van helyed ezen a kottán!

Egy pont a mindenségben,
Egy hang a teljességben,
Egy jel csak éppen, amire vársz,
És Te is csillagokat látsz!

Elkaptad az ütemet,
Na végre neked is, hogy leesett.
Hol az egy, (két, há,) te sem esel el a ritmusán.

Engedd el a szívedet,
Mert dörömbölt bent az is eleget!
Ez a zaj (nem baj,) gyere vele csak a hang után!

Kinek, ha nem Neked dalolom,
Mikor a csillagokat lehozom? (oooh)
Mert ami fent, az van ide lent.
Hidd el, hogy nekem veled kerek ez a világegyetem!

Egy pont a mindenségben,
Egy hang a teljességben,
Egy jel csak éppen, amire vársz,
És Te is csillagokat látsz!

Egy pont a mindenségben,
Egy hang a teljességben,
Egy jel csak éppen, amire vársz.

Tudod, a kozmosz éppen az a rendszer,
hol egy a minden, s minden ott van egyben.
Te hallgatod, hogy dalolok, én hallom, ahogy benned
dalol, amit dalolok: a kettőnkből így lett egy.

Egy pont a mindenségben,
Egy hang a teljességben,
Egy jel csak éppen, amire vársz,
És Te is csillagokat látsz!

Egy pont a mindenségben,
Egy hang a teljességben,
Egy jel csak éppen, amire vársz,
És Te is csillagokat látsz!
És Te is csillagokat látsz!
És Te is csillagokat látsz!
És Te is csillagokat látsz!
Olyat kapsz, csillagokat látsz!