Broken Sword 2: The Smoking Mirror
Párizs
George Stobbart ismét slamasztikában. Nico-t, a barátnőjét elrabolták, őt leütötték, megkötözték, s egy égő házban hagyták. Ráadásul még egy hatalmas mérges pókot is elengedtek a szobában, mely egyre közelebb merészkedett hozzá. Szorult helyzetében nem tehetett mást, mint körülnézett a szobában. Észrevette, hogy a mögötte álló szekrény egyik lába mozog. Kirúgta a rögzítő bakot, mire a lezuhanó szekrény palacsintává lapította a pókot. A falon talált egy éles vasállvány, mely segítségével végre kiszabadíthatta magát. A földről felvette a lány táskáját, s a mérgezett fúvócső lövedéket. A szekrényben talált egy üveg tequilát, melyben egy féreg lapult. A fiókban megtalálta a bejárati ajtó kulcsát, egy mexikói cserépedénybe rejtve. A tűz megakadályozta, hogy kijusson a szobából, de nem esett kétségbe. A dart hegyével megpiszkálta a kisszekrény zárját, majd a táskában talált fehérneművel megfogta a patront. Összeszerelte a szódásüveget, majd eloltotta a tüzet. A bejárati ajtó mellett talált egy újságot, mely a professzor számlaegyenlegét rejtette. Elolvasta a napfogyatkozásról szóló cikket, de nem jutott előbbre. Végső kétségbeesésében Nico volt barátját, Andre-t hívta fel, akivel a mountefalcon-i kávézóban találkozott. A tudós késett, de helyette egy régi ismerősbe botlott. Az ex-rendőr meglehetősen rossz hangulatban volt, ezt bizonyította a laposüveg, melyből tömény alkoholt adagolt a vörösborához. A régi szép idők felelevenítése után megérkezett végre Andre. Elmondta, hogy Nico rábízott egy ősi maya varázskövet, melyre egy kojotot festettek. Egyetlen használható tippet tudott csak kiszedni belőle, a maya régiségeket bemutató galéria címét. André távozása után ismét a rendőrhöz fordult, s a csendőr múltja iránt érdeklődött. Az öreg ezt meglehetősen a szívére vette, s meg sem látta, amint George egy óvatlan pillanatban elemelte a laposüveget. A galériában a kövér műgyűjtő meglehetősen alpári módon viselkedett George-val szemben. Összetörte a mexikói cserépedényét, ráadásul alaposan lekezelte. Bosszúból felhígította az italát némi szesszel. A második adagot az újgazdag már nem bírta, részegen nekitántorodott egy vitrinnek, s elájult. A tulajdonos azonnal odarohant, hogy felmérje a kárt, őrizetlenül hagyva a hátsó raktárt. Az egyik ládán még látszott hol adták fel a csomagot. A nyomok Franciaország legnagyobb kikötővárosába, Marseille-be vezettek.
Marseille
Hajnalodott mire odaért, s csak az éjjeli őrrel tudott beszélni. Az öreget és a kutyáját nem lehetett megvesztegetni, kénytelen volt cselhez folyamodni. Látta, amint a papa a vízbe dobta a kiürült sörösüvegét. Lement a mólóhoz, s a vízben talált kampósbottal kihalászta az üres üveget. A benne lévő vízzel lehűtötte a kéményt, majd leszerelte a fém végét. Az üveget ráhúzta a csőre, majd várta a hatást. Hamarosan sűrű füst árasztotta el a fülkét. Itt volt a remek alkalom. A csapóajtón keresztül bemászott, s elemelte a kutyakaját és egy darab szenet. Angolosan távozott, majd a csapóajtóra feldobott némi kutya harapnivalót. A blöki bevette a trükköt, s szinte észre sem vette, amint a kampós bottal lenyitotta a csapóajtót. Még szerencse, hogy minden kutya tud úszni. A kerítést már nem volt gond megmászni, mint ahogy megtalálni a keresett szállítmányozót. Felmászott a létrán az emeletre, majd kinyitotta az ablakot. A kampósbottal megállította a ventillátort, majd a lenti ajtón bekopogott az indiánnak. Alaposan feldühítette, majd gyorsan felmászott a hordókhoz. Amint Pablo kilépett az ajtón, ledobott egyet. A hústorony elkövette azt a hibát, hogy elindult megkeresni a zaj forrását, s észre sem vette, hogy a hátába kapja a második hordót. A raktárban átvizsgálta az íróasztalt és a hirdetőtáblát. Megtudta, hogy a szállítmányok nagy része, egy kis közép-amerikai városból, Quaramonte-ből érkeznek. A fiókban talált kulccsal kiszabadította a megbilincselt törpét, majd a lifttel felment az emeletre. A ládát az érzékelő elé tolta, majd felkapcsolta a villany. A deszkafal előtt különös karcolásokat talált a padlón, melyből arra következtetett, hogy a közelben rejtett ajtónak kell lennie. Igaza volt, a rejtett szobában megtalálta Nico-t. Miután kiszabadította, felvette a kötelet és a kovakőből faragott istenszobrot. A ragtapasszal leragasztotta az érzékelőt, majd a ládát visszatolta eredeti helyére. Kisebb csomagot átrakta erre, majd eltolta az első ládát. Így már elég hely lett az emelő működtetésére. A kötelet ráhurkolta a szobor nyakára, majd az emelővel feljebb emelte. A kötél másik végét rögzítette a csigához, majd Nico segítségével kilökték a szobrot az ajtón. A épület tetejéről csak egyetlen módon juthattak le. A bilincset átvetették a drótkötél felett, majd lecsúsztak. Szerencséjük volt, mivel a vízbe estek, s így nem ütötték meg magukat. Párizsban visszakérték a követ Andre-tól, majd megvették a hajójegyeket Közép-Amerikába.
Quaramonte
A tűző napsugár ellen a rendőr őrsön kerestek menedéket. Qubier professzor gyanús üzelmeket folytatott a rendőrkapitánnyal, s senkit sem engedtek a falon lógó térkép közelébe. Sikerült összebarátkozniuk a hiú kapitánnyal, s rávették engedje el munkaidő után az őrmestert egy kis városnézésre. A városban hamar összebarátkoztak mindenkivel. George régi ismerősöket is talált a főtéren. A kövér amerikai házaspár bevásárló körútra érkezett a városba. A bányatársaság vezetője nem túl boldog, egy véletlen baleset miatt bezárták a bányáját. A szekrényében tartja a robbantáshoz használt detonátorait, s senkit nem enged a közelükbe. A börtönben Miguel, a bennszülött zenész sínylődik, akire a bitó vár a zenei munkásságáért. George természetesen azonnal a segítségére siet, elhatározta, hogy kiszabadítja a börtönből. Megkéri Nico-t foglalja le a kapitányt, majd szép szavakkal ráveszi az őrmestert vigye el az egyik amerikai turistát városnézésre. Megnézte a falon lógó térképet, s azonnal rájött, hogy a bányát azért kellett bezáratni, mert kényelmetlenül közel nyitották meg az ősi piramishoz. A bánya vezetőjének a szíve erre a hírre azonnal megenyhült, megkapta az áhított detonátort. Átadta a detonátort Duannak, aki megígérte, hogy segíteni fog. Miguel kiszabadítása nem a terv szerint ment. Az őrmester idő előtt visszatért, s bezárta George-ot a szomszédos zárkába.
Időközben Nico a kapitány vendégszeretetét élvezte. Bekapcsoltatta a TV-t és a hi-fi berendezést, majd a berendezés többi darabjáról kezdett érdeklődni. A zajra megérkezett a kapitány zsarnok anyja, aki hamar helyre tette a fiát. Ezalatt a volt CIA ügynök sem lustálkodott. Beszerelte a detonátort, de a robbanóanyag nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Annál inkább a jó öreg kötél a rácsra trükk, mely alaposan leamortizálta a börtön hátsó falát. A folyón egy hajó várta őket, melyen elmenekültek a városból.
Dzsungel
A békésnek induló hajóút balul ütött ki. A helikopter még éjszaka is megtalálta a hajót, s egy jól irányzott rakétával felrobbantották a vízi járművet. George a folyóparton tért magához. Hamarosan különös tisztásra bukkant. A fára épült házat nem volt nehéz megtalálni, de senki sem mutatkozott az ágak között. Az átázott levelek közé tette az újságpapírt, majd a kovakőből készült szobrot a vízikerék vas pereméhez szorította. A kipattanó szikrák gyorsan meggyújtották a száraz papírt, s hamarosan sűrű füst borította el a kunyhót. A misszionárius kérésére gyorsan eloltotta tüzet. Kiderült, hogy Nico önkívületben fekszik az emeleten, mivel megmarta egy kígyó. A pap nem tud segíteni rajta, de ismer egy indián sámánt, aki állítólag tud. George megkérte, hogy mutassa meg az utat, de az csak vasalt gallérban volt hajlandó a vadak közé menni. Felvette a vízimalom mellett heverő indát, majd rátekerte a két malomkőre. A gallért betette a két kő közé, majd a kereszttel működésbe hozta a szerkezetet. Az indián tábor bejáratánál álló őrök nem akarták beengedni a különös idegent. George barátsága jeléül kutyacsemegét küldött ajándékba a sámánnak, aki rákapott az ízére. A doboz hamar kiürült, s George ekkor a maya követ tette bele. A sámán fogadta, s elmesélte a három varázskő történetét. Megtudta, hogy két másik követ is meg kell szereznie, csak így akadályozhatja meg a világ pusztulását. Visszatért a kunyhóhoz, majd a kéménycső végét a malomkövek alá tette. A gyökér levét kipréselte, majd a szérumot felvitte Niconak.
Ketch szigete
A sas követ a hírhedt kalóz, Ketch kapitány rabolta el. A zsákmányát azonban sohasem találták meg, valahol elrejtette a szigeten. A legfontosabb feladata az, hogy bejusson a parton álló kalóz múzeumba. A tulajdonosok felújítás miatt zárva tartják, így ismét cselhez kellett folyamodnia. Tudta, hogy a mérnök körül valami nagyon nincs rendben, ezért elhatározta, hogy átnézi a tervrajzokat. Gyorsan el lett tanácsolva a környékről, de előtte azonban sikerül belenéznie a távcsőbe, s észrevette a ház homlokzatán a csillogó tárgyat.
Rio, a bennszülött halászfiú sok érdekes dolgot mesélt a nővérekről. Az unokájuk vele egykorú, de nem engedik őket együtt játszani. A nővéreknek sikerült beadnia azt a mesét, hogy a lány együtt játszik a fiúval. Dühödt fúriaként rohantak le a partra, még szerencse, hogy Rio-nak volt annyi sütnivalója, hogy elrejtőzzön előlük. Később lement a partra, s sikerült megegyeznie a fiúval. A tequila kukacért cserébe a fiú fog neki egy halat. Az első próbálkozás meglehetősen gyengére sikerült, hal helyet csak egy ócska bicikli abroncs akadt horogra. Egyedül a gumibelső tűnt használhatónak. Leszedte, majd a döglött hallal a zsebében visszatért a házhoz. A falhoz támasztotta a létrát, majd a tömlőt fellógatta a zászlórúdra. A végére kötötte a halat, majd felhívta a macska figyelmét a csemegére. Gyorsan zsebre vágta a magára hagyott labdát, majd leszedte a gumibelsőt, s rákötötte a ház másik végén lévő faágra. Célzott, majd a macskától elszedett lövedékkel leszedte a mérnök által kitett jelzőt. Az persze rögtön megjelent, s felmászott a háztetőre újabb jelzőt kitenni. George kihasználta a lehetőséget, elvette a létrát, majd felvette a mérnök által elejtett tárgyat. Kihasználta az alkalmat, s átnézte az őrizetlenül hagyott tervrajzokat. Kiderült, hogy a múzeum helyett hatalmas luxusszállodát akart építeni. A nővérek persze nem örültek a hírnek, s azonnal nekiestek a csalónak. A csetepatét kihasználva George elcsente a teleszkópot, majd besurrant a múzeumba.
British múzeum
Mialatt George a napfényes Karib tengeren kutatott a sas kő után, Nico bőrig ázott a hideg londoni esőben míg elért a British múzeumba. A kiállító teremben összetalálkozott a professzorral, de csak annak távozása után döbbent rá, hogy az ellopta a jaguár követ. A teremőr senkit sem engedett elmenni a helyszínről, míg a rendőrség meg nem érkezik. Az ellopott kő szekrényét kulccsal nyitották ki. A kulccsal kinyitotta a másik szekrényt, melyből elemelt egy borotvaéles obszidián áldozati tőrt. A teremőr majd meghalt a szégyentől, amikor kiderült, hogy szakmabeli volt a tolvaj. Elrohant telefonálni, miközben Nico felfeszítette a késsel a függöny mögötti ajtót.
Kesh szigete
A múzeum belseje meglepően stílusos volt, egy régi kalózhajó fedélzetére hasonlított. A falat Kesh kapitány arcképe díszítette, a nyakában egy régi aranykereszt lógott. George első útja a matrózládához vezetett. Legnagyobb meglepetésére a ládából Emily ugrott elő. A térképállványról levette a térképet, s az asztalra fektette. A tintatartóból kivette a lúdtollat, majd a helyére tette a régi lámpást. Észrevette, hogy a lány nyakában pontosan ugyanolyan kereszt lóg, mint a hajdani kalózéban. Cserét ajánlott, de a lány egyik nála lévő tárgyat sem találta megfelelőnek. Kikérte Rio véleményét az ügyben. A fiú szerint a nála lévő gyönyörű kagylónak biztosan örülne. Azt viszont csak akkor hajlandó odaadni, ha segít beszerezni egy modern csalit. A lúdtoll megfelelő is lenne, már csak meg kell kissé tépázni. A macskakarom kiváló célszerszám erre a feladatra.
Amint becserélte a keresztet, behelyezte az asztalon található nyílásba. A kereszt árnyéka pontosan megjelölte a kincses sziget helyét a térképen. Elolvasta a hajónaplót, majd megkérte Rio-t vigye át a szigetre.
A londoni metró
Időközben Nico egy elhagyatott metrómegállóban találta magát. A csoki automatából a hajtűje segítségével kipiszkálta a beragadt pénzérmét, majd ennek segítségével megmérte a súlyát. Először az áldozati tőrrel megpróbálta felfeszíteni a faliszekrényt, de nem járt sikerrel. Észrevette azonban, hogy a szekrényt belűről kis kallantyú tartja zárva. A résen át bedugta az automatától kapott kártyát, majd kinyitotta a szekrényt. Megállította a metrószerelvényt, majd elindult a dokkok felé.
Zombi sziget
A zombi sziget egy kietlen részén értek partot. A meredek sziklafal első nekifutásra megmászhatatlannak tűnt, de végül észrevett rajta egy kis kitüremkedést. Elkérte Rio-tól a halászhálóját, majd annak segítségével felkapaszkodott a sziklafal tetejére. Az erdőben először alaposan eltévedt, de amikor jobban kiismerte magát, rájött nem is olyan bonyolult a tájékozódást. Felfedezte, hogy több kijárat is nyílik ugyanarról a helyszínről, csak meg kell találnia az igazit. Letépett egy darab bambusz rudat, de mivel túl hosszúnak találta, bedugta az ismeretlen ragadozó odújába. Visszasétált a sziklafalhoz, majd elindult a másik irányba. Itt szerencsére már nem volt olyan sűrű az erdő, viszont egy megvadult varacskos disznó állta el az útját. Nem esett kétségbe. A mérgezett dartot behelyezte a bambuszcsőbe, célzott és lőtt. A méreg már jócskán vesztett az erejéből, de bőven elég volt ahhoz, hogy elkergesse a malacot. A szomszédos tisztáson végre megtalálta azt, amit keresett. Az oszlop tövéről leszedte a liánokat, majd a liánhoz fűzte a hálót. Beletette a mérnöktől megszerzett jelzőt, majd az egészet feldobta az oszlop tetejére.
Visszatért a mocsárba, s megkereste a kijáratot a sziget legmagasabb pontjára. Ott felállította a teleszkópot, majd megkereste a csillogó jelzőt a szigeten. Ott kellett lennie a kincsnek valahol a sziklák között. Elindult lefelé a szikla jobb oldalán.
A londoni kikötő
Nico végre felfedezte a rosszfiúk fő rejtekhelyét. Óvatosan megközelítette a hajót, mindig ügyelve arra, hogy rejtve maradjon a kíváncsi szemek elől. Megvárta míg az ügyeletes őr elhalad előtte, majd gyorsan felmászott a hajó tetejére. Ismét várt egy kicsit, majd kinyitotta az alatta lévő ajtót. Az őr azonnal gyanút fogott, majd nekiállt átvizsgálni a kabint. Több se kellett Niconak. Lemászott a létrán, majd a gyanútlan őrre zárta az ajtót. A biztonság kedvéért még a seprű nyelével is kitámasztotta az ajtót. Belesett a kajütablakon, s megdöbbenve látta, hogy az egyik bandita hidegvérrel lelőtte a szerencsétlen professzort. Kihasználta a gyilkos távozását, s besurrant a kabinba. Elvette a követ a halottól, majd távozni akart. Nem volt szerencséje. Karzak hátulról meglepte, s egy hurokkal fojtogatni kezdte. Még szerencse, hogy kéznél volt az áldozati tőr, azt vágta a gyilkos combjába.
Zombi sziget (forgatás)
George legnagyobb meglepetésére egy komplett forgatócsoportot talált lenn a parton. Rengeteg sztár dolgozott a forgatáson, akik meglehetősen nehezen viselték a viszontagságokat. Az ifjú tini sztár kaszkadőr nélkül nem mozdult egy tapodtat sem. Mindenkit kikérdezett, majd a piknikasztalról felvette a színészek ebédjét: a kővé száradt zsemlét, a palacsintát és a szirupot. Jó alaposan megöntözte a ragadós lével a palacsintát, majd megkínálta vele a kaszkadőrt. Az édes illat teljesen körbevette a színészt. Megvizsgálta a közeli bokrot, s észrevette, hogy egy egész raj lódarázs rejtőzik annak mélyén. A kaszkadőrjelenet megkezdése után két kőkemény zsemlét hajított a bokorba, majd elégedetten szemlélte, ahogy a felbőszült darazsak üldözőbe veszik a szegény kaszkadőr. A jelenet tökéletesen sikerült, végre elmehettek a következő forgatási helyszínre. A parton a rendező nem talált megfelelő helyszínt a kincses barlang jelenethez. George felhívta a figyelmét a sziklafalban rejtőző kis lyukra, ami szerinte tökéletes helyszín. Már csak a kaszkadőr hiányzott, mivel az eredeti darázscsípések tucatjait kapta az előző jelenetben. George önként jelentkezett a feladatra, s azt javasolta, hogy az egész felvételt az operatőr kézi kamerájával vegyék fel. A sziklafal tetején végre megtalálta azt, amit keresett, a sas követ.
Piramis
Nico Londonból azonnal az öreg sámán falujába sietett. Ott azonban megdöbbentő látvány fogadta. Az egész falut felgyújtották. Időközben megérkezett a törpe indián is, akitől megtudta, hogy George-ot is elrabolták. Az öreg sámán kunyhójában megtalálta a kojot követ, de olyan forró volt, hogy csak akkor bírta felvenni, amikor egy egész hordó vizet ráöntöttek. A piramisnál megvizsgálta az emelvényt, majd megkérte a törpét, hogy másszon fel a tetejére, s dobja le a kötelet. A keréknél rögzítette a kötelet, már csak a motort kellett valahogy működésre bírnia. Felvette a generátorból a csövet, majd elvágta az üzemanyag vezetéket. A csővel felfogott valamennyit a benzinből, majd beletöltötte a felvonó motorjának üzemanyagtartályába. Beindította a gépezetet, majd elmagyarázta Titicoponak, hogy kell működtetni. A piramis tetején George-ot kikötözték az áldozati oltárhoz, úgy tűnt ő lesz a főszereplő az áldozati szertartáson. Szép csendben felvette a töltényövet a ládák tetejéről, majd angolosan távozott. Az őröknek azt a mesét adta be, hogy ő a kapitány szeretője, majd felvette a lépcső mellett álló fáklyát. (Vigyázat itt egy bug lehetséges. Amennyiben nem a megfelelő sorrendben dolgozunk, pl. előbb vágjuk el a benzinvezetéket, nem tudjuk felvenni a fáklyát, s örökre elakadunk a játékban.) Miután a törpe meggyújtotta, beledobta a benzintócsába. Az egészet megspékelte egy kis lőszerrel, majd várta a hatást. Pablo távozása után rávette a kapitányt, hogy dobja el a fegyvert, majd a tőr segítségével kiszabadította a barátját. A benti teremben találtak két egyforma kapcsolót. Egyszerre kellett őket meghúzni, hogy kinyíljon a csapóajtó. Nico-nak újabb feladványt kellett megoldania. A teremben talált két hatalmas kereket, néhány csempedarabot festet jelekkel, s egy ajtót, melyen négy kerámia volt látható. Sokáig gondolkodott a megoldáson, de végre rájött. Az ajtón lévő kerámiák ábráját megtalálta középső kerámiagyűjteményben, igaz két különbözőn. Ha a két ábrát egymásra illesztette, akkor kapta meg az ajtón lévő összetett ábrát. A kerekeken is látott ábrákat. Úgy kellett megforgatnia a kerekeket, hogy az egymáshoz legközelebb eső részein (3 óra, illetve 9 óra) látható ábrák megegyezzenek a középső kerámiagyűjtemény egyik darabjával. Ilyenkor be tudta nyomni az adott kerámiát. Megkereste a második kerámiát, s ahhoz is beállította a kereket. A két középső kerámia benyomása után, már az ajtón is meg tudta mozdítani a megfelelőt. Amint megnyomta a négy kerámiát kinyílt a titkos ajtó. George sem kerülhette el a maga feladványát. Felvette a falról a fáklyát, majd megkérte a törpét gyújtsa meg neki. A falon talált egy rejtett kapcsolót, amit azonnal meg is húzott. A teremben ahol landolt, egyetlen kapcsoló volt, amit azonnal meg is húzott. Átment a bal oldali szobába, s ott meghúzta a hozzá legközelebb eső, jobb oldali kapcsolót. Kiment s folyosóra, s ott is meghúzta a kapcsolókat, először a bal oldalit, majd a jobbot. Kinyílt az ajtó, s abban a teremben találta magát, ahová megérkezett. Elégedetten vette észre, hogy időközben kinyílt egy újabb lépcsőlejáró. Újabb fáklyát gyújtott, s elindult az ismeretlenbe. Néhány újabb lépcső és kapcsoló után végre elért a céljához. A szertartás megkezdését már nem tudták megakadályozni, de a három kő együttes ereje visszaűzte a gonosz istent börtönébe.
|