|
Az 1954-es év világméretû UFO-lázat hozott, ami Franciaország, Olaszország és Dél-Amerika egyes vidékein volt a legerõsebb. Dr. Jacques Vallée, az ötvenes évek egyik legismertebb kutatója kétszáz beszámolót gyûjtött össze, majd módszeresen tanulmányozta õket. A szemtanúk nyolc alkalommal állították, hogy a repülõ jármûvekbõl kiszálló lények kis emberkék vagy óriások voltak, részben vagy teljesen szõrrel borítva. A jelenlévõk sok esetben elmondták, hogy megbénultak vagy idõszakosan elveszítették eszméletüket a lények jelenlétében. 1954. november 28-án például egy teherautó-sofõr, Gustave Gonzales keltett hatalmas rémületet Caracasban, amikor véresen, szakadt ruhában támolygott be a rendõrõrsre. Mint elmesélte, társával együtt a külvárosban hajtottak, amikor hajnali két óra körül kénytelenek voltak megállni, mert az utat eltorlaszolta egy csillogó, három méter átmérõjû tárgy. Megálltak, majd kiszálltak, és az UFO-tól pár méterre egy szõrös lényt pillantottak meg. Gonzales megragadta a mintegy húszkilós idegent, ám az villámgyorsan kiszabadult a szorításából, váratlanul meglökte és rávetette magát. A sofõrnek sikerült fél térdre emelkednie és elõhúznia kését, amit megpróbált a lény vállába döfni. A kés hegye azonban kisiklott, mintha fémbe ütközött volna. Ekkor egy másik teremtmény ugrott ki a jármûbõl, és egy azonosíthatatlan fegyverrel lebénította Gonzalest, aki magatehetetlenül nézte végig, ahogy az ismeretlenek egy fényvillanással eltûnnek a szeme elõl.
A rendõrség nem felejthette el a történetet, mert hamarosan egy megbízható, teljesen független forrás is megerõsítette. Két nappal azután, hogy a férfiak a különös lényekkel találkoztak, az õket megvizsgáló orvosok egyike jelent meg a rendõrségen. Bár kezdetben tétovázott, hogy beszéljen-e, mert nem akart belekeveredni egy ilyen különös ügybe, végül bevallotta, hogy az egész jelenetnek szemtanúja volt, amikor egy sürgõs eset után hazafelé tartott. Minden úgy volt, ahogy Gonzales elmondta: UFO, szõrös, törpe idegenek - és az a bizonyos fényvillanás.
Az ufológusok figyelmét természetesen az 1965-ös dél-amerikai landolásokról szóló beszámolók sem kerülték el, már csak azért sem, mert az esetek közül ötben a lényeknek csupán egy látható szemük volt. Kettejük két méter fölötti magassággal bírt, a másik három - mindegyiket Peruból, kevesebb, mint harminc napon belül jelentették 1965 nyarán - feltehetõen egy méternél alacsonyabb volt. Ugyanezen év februárjának elején öt ragyogó, átlátszó tárgy szállt le az északkelet-argentínai Tonent falu közelében, és öt, 200-210 centis szõrös lény, egyetlen szemmel homlokuk közepén, megtámadta a falubelieket. Behatoltak egy tanyaházba, és megpróbáltak elragadni egy férfit. Õ és barátai azonban visszavágtak, meghátrálásra késztetve a támadókat, miután észrevették, hogy azok feltûnõen törékenyek és gyengék! Néhány nap múlva még egyszer visszatértek, ám a karabélyokkal és puskákkal felfegyverkezett falubélieknek köszönhetõen ismét üres kézzel távoztak - ezúttal örökre. Egy másik egyszemû óriás, ezúttal egy élénkvörös arcú, orr és fül nélküli szörny 1963. augusztus 28-án a brazíliai Familia Sagrada külvárosában szállt le, s megközelített három fiút. Az egyikük felragadott egy téglát, és el akarta dobni, ám a lény egy narancsszínû fénynyalábot lõtt ki rá a mellén lévõ, négyzet alakú lámpából, és megbénította a fiú karját. Szerencsére a fiúk sértetlenül kerültek ki a kalandból, de a mai napig képtelenek magyarázatot találni a történtekre.
1973. október 25-én este kilenc óra tájban a nyugat-pennsylvaniai Greensburg közelében egy Stephen Pulaski nevû farmer és legalább 15 másik szemtanú egy, a mezõk felett lebegõ, fényes, piros gömböt látott. Pulaski egy puskát is magával vitt, amikor két tízéves fiával a helyszínre indult megvizsgálni a történteket. Amint megközelítették a helyet, autójuk fényszórója elhomályosult, és azt látták, hogy a tárgy a mezõ felé vette az útirányát. Ezután gyalog folytatták útjukat a dombtetõ felé, és látták a tárgyat, amint a mezõn állt, majd pedig közvetlenül fölötte lebegett, és fényes fehér fénnyel világított. A farmer szerint a dolog mintegy 300 méter átmérõjû volt, formája kupoláéhoz hasonlított, és egy fûnyíró gépre emlékeztetõ hangot hallatott. Az egyik megdöbbent fiú ekkor a közeli kerítés mellõl hallatszódó mozgásra lett figyelmes, amire Pulaski kilõtt egy fényjelzõs lövedéket a feje fölé. Ekkor két élõlényt láttak, akik még a két méter magas kerítés fölött is kimagasodtak. A lényeknek szinte a földet súroló, hosszú karjuk volt, és testüket sötétszürkés szõr borította. Szemük zöldessárga volt, és magukból égõ gumihoz hasonlító, erõs szagot árasztottak. Pulaski háromszor rálõtt a nagyobb élõlényre, ám abban a pillanatban a fénylõ jármû eltûnt, fehér területet hagyva maga után a mezõn. A félelmetes találkozás érdekessége, hogy a helyi rendõrségre és a pennsylvaniai UFO-kutatókhoz még napokkal késõbb is érkeztek bejelentések a környékrõl, rejtélyes fényjelenségekrõl és a fentiekhez hasonló titokzatos teremtmények felbukkanásáról: csak 1973-ban 79 hasonló esetet regisztráltak. Az élõlények nem egyszer farkasszerûek voltak, misztikusan megjelentek és eltûntek, kevés nyomot hagyva maguk után.
A legismertebb - világszerte rettegett - "szõrös földönkívüli" minden bizonnyal a chupacabra, amely néhány évvel ezelõtt bukkant fel Puerto Ricóban. Ezt a lényt teszik felelõssé azokért az esetekért, amikor különbözõ háziállatok, juhnyájak és tehéncsordák egyedei eltávoztak az élõk sorából, mégpedig úgy, hogy minden csepp vért kiszívtak belõlük. A chupacabra olyan, mint az ufológiában közismert rendellenes biológiai lények, a kis szürkék, de a szeme vörös, fülei hegyesek, a testét fekete szõr borítja, emellett képes a színváltoztatásra is, akárcsak a kaméleon. Két karján háromujjú kezek láthatók, erõs lábán szintén három ujj meredezik. Éjjel is, nappal is fel szokott bukkanni, s ha észreveszik, hihetetlen sebességgel, nagy ugrásokkal elrohan, sõt szinte repül a föld fölött. Mivel Kaliforniában is történtek hasonló esetek, az amerikai kormány érdeklõdni kezdett a furcsa lények iránt. A hírek szerint 2001 novemberben a Puerto Ricó-i El Yunque Nemzeti Parkban sikerült elcsípni egyet, míg San Lorenzo mellett az amerikaiak fogtak el egy chupacabrát. Természetesen a hatóságok továbbra is titkolóznak, mindent megtéve azért, hogy ne szivárogjon ki semmilyen információ - az állatokból történõ vérkiszívás ugyanis többnyire UFO-k megjelenésével társul.
Vajon honnan érkezhettek, kik lehetnek ezek a furcsa, félelmetes teremtmények? A legegyszerûbb magyarázat szerint a túlzó képzelet szüleményei. Ez azonban még nem ad/nem adhat választ arra, hogy miért történnek a fentiekhez hasonló bizarr eseménysorok egy földrajzilag nagy területen adott idõtartamon belül. Aligha hihetõ - pedig a beszámolók száma és sokszínûsége erre enged következtetni -, hogy a Földet több száz különbözõ idegen faj látogatja nap mint nap. De minden jel arra mutat: létezik egy olyan földönkívüli civilizáció, amelynek egyedei a rémálmainkban és a horrorfilmekben fel-felbukkanó, több méter magas, szõrös szörnyekre emlékeztetnek leginkább, s ugyanúgy ismerik és használják a csillagközi jármûveket, mint kis szürke vagy magas szõke barátaik.
|