Bartók Krisztián : Hazatér
Ma is vár az utca lépte az éjjeli folyó, s az a tér, hol gyermek álmod néha látható. Én itt maradtam úgy mint mások s ha változunk is rég, van helyed a világ szélén ülj le maradj még.
Ez az éj ezer fényes ébren álmodó, s aki jár az a vándor a színes Földgolyó. Jöjj szabadnak én is szállok, s bárhogy neveznéd, ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.
Refr.: Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét, a szívünk az a test a vér. Hajó, mi a kikötökbe néha el sem ér, hidd el majd hazatér.
Ami fáj te is látod nem kézzel fogható, s ne reméld, hogy minden ajtó be is zárható. Szeress úgy ahogy vágyod az ismeretlent rég, van helyed a szívek mélyén ülj le maradj még.
Ez az éj, s ki fényét festi az a bolond ö a Hold, s aki vár az a Nap ki ébreszt minden hajnalon. Jöjj szabadnak én is szállok, s bárhogy neveznéd, ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.
Refr.: Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét, a szívünk az a test a vér. Hajó, mi a kikötökbe néha el sem ér, de hidd el majd hazatér.
|