Bartók Eszter : Útközben élsz
Nem vagyok az, aki ha a játéknak vége Föláll csendben, mintha semmi sem kéne Én engesztelhetetlenül keresem a válaszokat legbelül De minden gondolatom ne tudd, azt nem kéne Ne legyek kisemmizve, ha ennek vége Bár úgyis vágyom a végtelent, majd szólok, ha valami tönkrement
Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek
Majd jön az üzenet szívből az agyamba És az is azért kell ne legyek magamban A harcot legbelül úgyis játszom, de miért kéne egyedül állnom
Neked tudnod kell, Neked látnod kell Tehetsz bármit, nekem minden számít Elronthattak valamit nálam Üdvözöllek a pácban
Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek
Útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…
Mert útközben élsz, ahogy döntesz megítélsz Nekem látnom kell rajtad, hogy ezt pont így akartad Ettől felforr a vérem és az álmaimat megélem Veled…és a szavak nem is kellenek
|